Az írás során az ige testet ölt. A szellem formát kap. A láthatatlan világból eredő idea megjelenik a fizikai valóságban. Ez nem más, mint születés. Részünkről pedig teremtés.

„Világra jön” – nagyon kifejező ez a szókapcsolat. Valóban egyrészt a tudat világosságába jön, másrészt erre a világra, mert megszületik fizikai valójában.

Ezért az írásnak személyiséget formáló ereje van. Elsősorban az alkotó számára. Láthatóvá teszi a láthatatlant, ami többé nem rejthető vissza a tudattalan sötétjébe. Egy új, tudatosított résszel gazdagodik az író a folyamat során, személyisége bővül és ez az összes életterületére végérvényesen kihat.

Minél többet merülünk alá saját, belső, láthatatlan világunkba és hozzuk fel onnan részeinket a világosságba, annál inkább teljes önmagunkká válunk.

Mi magunk is megalkottatunk.