A játék esszenciális része minden alkotásnak, így az írásnak is. A velejáró öröm mértéke pedig egyenesen arányos az alkotás zsenialitásával.

A bennünk élő művész szervesen kapcsolódik a bennünk élő gyermekhez, akinek különleges képessége az, hogy korlátok nélkül tud elmerülni a pillanatban és képes engedni teljes lényét bevonódni a játékba. Szabadon. Mindenféle belső elvárás vagy megfelelési kényszer, vágy nélkül.

Egy gyermek az alkotás kedvéért teremt a fantáziájában, a papíron vagy bármilyen más eszközzel. Az önfeledtség állapotában - mely szó nagyon kifejező, mert valóban elfeledkezik önmagáról a játék közben.

Ugyanígy az alkotáshoz is az szükséges, hogy az ego-t félretéve a tudattalan részekkel teremtsünk kapcsolatot magunkban - intuitívan, elfogadóan és a felfedezés öröméért.

Íróként erre a belső gyermekre kell rátálalnunk, mert belőle fakad a művészet. Úgy teremthetünk kapcsolatot vele, ha időlegesen teljesen félretesszük felnőtt énünk mindennapi feladatait, az elvárásoknak való megfelelési vágyat és a megoldásra váró problémákat.

Új dimenziót kell nyitnunk magunkban, ahova nem léphetnek be ezek az életérzések. Ebben a térben elnyújtózva foghatunk neki az alkotásnak. Itt az öröm nem elérendő luxus, hanem szükségszerű és mindig jelenlévő velejárója az ott eltöltött időnek.

A játékban önmagunkat fedezzük fel, melyhez az írás csak egy eszközzé válik azt segítve, hogy még jobban átélhessük a játék örömét.