Arról, amiről, ha nem írnál, belülről emésztene fel. Arról az érzésről, amit nem bírsz már el magadban, amit meg kell osztanod, ki kell kiabálnod. Vagy épp halkan suttogva, ahogy a kukta szelepe sziszegve engedi ki magából a gőzt, szépen adagolva közölnöd.

Arról írj, amit már nagyon le akarsz tenni és ki akarod írni magadból. Vagy épp az ellenkezője: már nagyon szeretnéd, ha a részed lenne, és az írás során átélheted azt a történetet, és kibontakozhat végre előtted és veled.

Arról írj, ami kínoz. Ami nem hagy békén.

Amivel szembesülni akarsz. Amit meg akarsz gyógyítani.

Végső soron arról írj, amit te is látni szeretnél. Mert az írás teremtés. És csak akkor történik meg a varázslat az íróval és az olvasóval is, ha teljes szívvel írsz. Ilyen odaadással pedig csak arról tudsz írni, ami a legbensőbb szívügyed.

„Az intuíciód tudja, miről írj. Szóval állj félre az útjából.” – Ray Bradbury