Mind tudjuk, magány és egyedüllét között van különbség. Az író valóban egyedül kell legyen az írás, illetve az azt megelőző kutatás és ráhangolódás folyamata közben.

De az író célja mindig az önmegnyilvánulás. Ehhez először önmagával, majd a lehetséges olvasóval teremt kapcsolatot. Egyszóval nem izolált, hanem épp az ellenkezője: kapcsolódik.

Ez a kapcsolódás ráadásul mélyebb, mint ami egy átlagos, mindennapi, emberi interakcióban történik, ugyanis az író a valódi arcát mutatja meg a művén keresztül.

Kifejleszti magában a képességet, hogy elmerüljön saját mélységeiben és szavakba tudja önteni önmaga lényegét és igazságát. Ezzel felszabadítja és elérhetővé teszi önmagát – mások számára is.

És akárha egyetlen egy emberhez sikerül eljuttatni üzenetét, aki meghallja, megérti, már nem magányos. És  a valódi, igaz és hiteles üzenet mindig célba ér. Valakihez biztosan.