Keresd a szépet. Addig kutass, míg rátalálsz pontosan arra a kifejezésmódra, szóra, mondatra, képre, ami rezonál a benned élő szépre, amiből már nem tudsz többet elvenni, sem hozzátenni, hogy jobb legyen. Ez a tökéletesség. A saját belső tökéletességed. Ami tökéletes tükörként fog visszaragyogni a művedből.

„Üvegtükröt használsz, hogy lásd az arcodat; és művet alkotsz, hogy lásd a lelkedet.” /George Bernard Shaw/

Amit így alkotsz, az nem objektív tökély lesz, hanem nagyon is személyes. Az alkotó saját belső világa, mely a maga nemében teljes és tökéletes – a sötét és a fényes aspektusokkal együtt.

A szépség, amit csak csodálni lehet.

"A szépség az örökkévalóság, ahogy önmagát csodálja a tükörben." /Kahlil Gibran/