Minden íróban egyetlen mérce kell, hogy álljon stabilan és tisztán kivehetően: a saját önhitelessége mércéje.
Bármilyen írói példaképek is állnak előttünk és bármilyen pályázati kiírás is lebeg a szemünk előtt, a legfontosabb és minden írás mércéje az lesz, az író mennyire pontosan és hitelesen tudta átadni a benne élő üzenetet, érzelmeket és mondandót - szavakban kifejezve - az olvasónak.
Ez egy folyamatos belső tükrözést igényel. Leírni, visszaolvasni, átérezni, majd finomítani, újra leírni, visszaolvasni, átérezni és így tovább. Addig-addig finomhangolni az írást, cserélgetni a szavakat, azok sorrendjét, kihúzni és hozzátenni mondatokat, míg már nem tudjuk tökéletesebbre csiszolni.
Ez egy olyan tevékenység, amit csak abbahagyni lehet, befejezni sosem. A kifejezés mindig csak közelít a bennünk élő képhez, érzéshez, de soha nem éri el annak teljességét. Ez természetes. Ez kicsit olyan, mintha a képzeletünkben élő háromdimenziós alakzatot konvertálnánk két dimenzióba: a papírra és a szavakba. És innen egy újabb konverzió következik az olvasó fejében ismét háromdimenzióssá. Az átalakítások során elvesznek belőle részletek.
A saját írásunkban meglelt önazonosság kiteljesítő érzésén felül, ezért is kell elmennünk a végsőkig a finomhangolás folyamatában: hogy az információveszteség ellenére is a lehető legteljesebb képet kapja az olvasó is. Addig pallérozzuk, amíg tudásunk és kitartásunk határai engedik.
Legyen bárki is a kedvenc írónk, még ha stílusában követjük is, az írás minden művelőjének a saját belső hangját kell megtalálnia, amivel a legigazabb módon tudja kifejezni magát. Ebben a stílusban lesz képes teljesen kibontakozni, megfogalmazni a saját igazságait, a saját szókincsével, kényelmesen és természetes módon, a maga által teremtett atmoszférában.
Az írói stílus épp olyan sajátos és egyedi, mint az ujjlenyomat. Ahogy az író érzései, személyes valósága, látásmódja és képzeletvilága is. Nem szabad ezt igazítani más írókhoz vagy pályázati kritériumokhoz, mert annak épp a lényeg: az írás üzenete látja majd kárát.
