Ahogy az élőszónak is megvan a maga metakommunikációs környezete, úgy az írásnak is. A személyesen, verbálisan közölt információ csupán 10%-át adja a valódi üzenetnek, a többi tudattalanul hat a testbeszéd és az egyéb metakommunikációs jelzések által, melyek árnyalják és akár ellentétes jelentésűvé is tehetik a mondandót.

Az írásban ugyanígy megjelenik a metanyelvezet, mely jellemzően ugyanakkora súllyal esik latba az olvasói élmény kialakításában, mint az élőszó esetében a metakommunikáció. Vagyis legalább 90%-át adja az írásunk üzenetének. Tehát mindenképpen nagy figyelmet kell áldoznunk erre és tudatosságot vinni a használatába.

Ide tartozik az írás ritmikája, a szóválasztás, a teljes történet íve és alakja, illetve a dinamika, mely a párbeszédek és a leírások, valamint a szereplőkre áldozott tartalommennyiségek arányában jelenik meg. Még a karakterek nevei, azok kicsengése és jelentéstartalmai, is számítanak, mert átfesthetik a történet által az olvasóban keltett érzeteket.