Az írás, mint bármilyen alkotótevékenység, egy speciális hangulatot, elmélyedést igényel, ezért sok esetben a ráhangolódás is szükséges. Ez egyfajta meditatív állapot, aminek eléréséhez lassítanunk kell – fizikailag és lelkileg is. A felszínen tajtékzó gondolathullámaink alá kell merülnünk és a mélység nyugalmában kiüresedni, hogy tisztán meghallhassuk a szavakat, amik életre akarnak kelni.

Azonban a mindennapi élet feladatai praktikus szemléletet és gyors döntéseket kívánnak meg tőlünk, mely hozzáállás lényegében az ellentéte annak, amilyen megközelítéssel az íráshoz állunk.

Sok esetben ez az a „szakadék”, amit át kell hidalnunk, és ez nem kicsi. Míg a hétköznapi életünk pörgő ritmusában vagyunk, szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy ismét elérjük az elmélyült alkotói flow-t. És valóban nem is mindig sikerül, de ez teljesen természetes. Lehet, hogy a történet folytatásában a következő lépésnek még meg kell érnie bennünk.

Azonban általánosságban elmondható, hogy türelemmel, és az egyéb dolgaink, feladataink tudatos kizárásával, csendbe merülve, ez az állapot szinte mindig elérhető.

Hatalmas segítséget nyújt, ha vannak jegyzeteink, amik inspirációs kapaszkodóként szolgálnak a flow-ba való visszakerüléshez. Napközben többször előfordulhat velünk, hogy egy mindennapi történés hirtelen beránt annak mélyebb szintjeire és elgondolkoztat. Ilyenkor áramlani kezdenek az írói ötletek. Ezért nagyon hasznos, ha mindig van nálunk jegyzetfüzet és azonnal le tudjuk írni legalább a címszavakat, amik később, akár egy térkép, segítenek, hogy ismét megtaláljuk a mélység ezen pontját és kibontsuk azt.

Bár gyakorlással az írói-meditatív állapotra való ráhangolódási idő jelentősen rövidíthető, de sosem tűnik el teljesen. A létra, amin leereszkedünk a tudatunk mélyébe, nincs ott alaphelyzetben, ezért azt minden egyes alkalommal meg kell építenünk magunkban, amikor nekifogunk az írásnak. Fáradságos munka, de az út megéri. Ez az egyetlen módja annak, hogy felfedezzük, mi rejlik bennünk valójában és mit tudunk adni mi a világnak.