A közhiedelemben a zsenialitást összetévesztik a magas IQ-val. Ez egy durva félreértés. Közelebb áll az igazsághoz az, ha szimplán úgy tekintjük a zsenialitást, mint egy kivételesen magas fokú hozzáértést egy adott emberi tevékenység területén. Az IQ-val kapcsolatos helytelen értelmezés abból ered, hogy számos ünnepelt zseni a matematika és fizika területén valóban magas IQ-val rendelkezett. Azonban ezeken a területeken az IQ előfeltétele volt a terület megértésének.

Egész tömegei lelhetők fel a nem-intellektuális, művészi zseniknek, zenében, tervezésben, feltalálásban; ahol az újító kreativitáshoz való tehetség ragyog fel az adott területeken.

Emlékezzünk, hogy az IQ csupán a szimbólumok és szavak logikai megértésének akadémiai képességet méri.

Az értékek, melyek mentén az ember él, meghatározóbbak a zsenialitásban, mint az IQ-ban.

A tanulmányainkból kiderül, hogy az ember céljainak összehangolása az értékeivel, magas energiaszinten, szorosabb kapcsolatban áll a zsenialitással, mint bármi más.

A zsenialitás sokkal pontosabban leírható a kitartással, a bátorsággal, a koncentrációval, a rendkívül erős belső ösztönző erővel és teljes integritással.

A tehetség önmagában nem elég. Rendkívüli elhivatottság szükséges a mesteri szint eléréséhez. A legegyszerűbben megfogalmazva azt lehet mondani, hogy a zsenialitás a valódi, belsőből eredő hivatás űzése mesteri szinten.

A képlet, melyet az összes zseni követett, függetlenül attól, ismert volt-e vagy sem: Csináld azt, amit a legjobban szeretsz és csináld azt a képességeid lehető legmagasabb fokán.

/David R. Hawkins/