A kreativitás kibontakozásához és az alkotás megszületéséhez egy olyan belső tér és csend megteremtése szükséges, amelyben sem ítélkezés, sem elvárások nincsenek. Azaz nem várjuk el, hogy 10 vagy 30 percen belül jöjjön az ihlet. Vagy hogy ez egy előre meghatározott témába passzoljon. Vagy hogy ez az adott kor társadalmilag elfogadott normáinak megfelelő legyen.

Gyermeki szemmel, kíváncsisággal szemlélődünk, befelé tekintve. Ítélkezésmentesen. Befogadóak vagyunk mindenre, ami jön, nem utasítjuk el a legextrémebb gondolatainkat sem. Hagyjuk őket felszabadulni és korlátok nélkül futni. Majd pedig türelemmel megvárjuk, míg egy könnyű, tiszta gondolat, akár egy tollpihe, a vállunkra ül. Egy teremtő gondolat. Egy inspiratív szikra.

Ekkor még óvatosan kell bánni vele. Lassan közelíteni, nem analizálni, elfogadással felfedezni, mi ez az ihlet valójában. Majd pedig szépen lassan kibontani ezt az ajándékot, felmérni végtelenbe nyúló kiterjedését, a világot és érzéseket, amelyeket hozott magával nekünk. És utána, csak utána leülni a klaviatúra elé és engedni, hogy vezesse ujjainkat.

Ez az írói lét maga.