„Ne gondolkozz. A gondolkodás a kreativitás ellensége. Nem próbálhatsz meg csinálni dolgokat. Egyszerűen csinálnod kell őket.” – Ray Bradbury

A kreatív erő éppen abból fakad, hogy teret engedünk a teremtő energiának magunkban, azaz nem fojtjuk el, nem ítélkezünk a fantáziánk felett, megengedjük, hogy az teljes valójában kiteljesedjen bennünk, a képzeletünkben. Ezért az egyik legnagyobb ellensége éppen a gondolkodás.

Ez ugyanis magában foglalja azt is, hogy felmérjük, az előbukkanó gondolataink hasznosak-e vagy nem, morálisan elfogadhatóak-e, jók-e, netán rosszak, ha jók, elég jók-e, és elég jók vagyunk-e ahhoz, hogy megírjuk, illetve hova vezethetnek. Elkezdjük felszeletelni, analizálni őket. Ezzel máris korlátozzuk őket. Akaratlanul is elnyomjuk egy részüket és a teljesség elveszik. Bíznunk kell magunkban végig. Elfogadnunk magunkat. A felszínre törő képeket, érzéseket, vágyakat, konfliktusokat, félelmeket – mindent. Nem ítélkezni és nem gondolkozni. Csak megfigyelni, befogadni, megengedni.

A teremtés mindig úgy történik, hogy egy már bennünk lévő, de addig tudattalan vagy elnyomott részt életre keltünk. A fénybe hozzuk. Megerősítjük és kibontakoztatjuk.

Vagyis a saját teljességünk felfedezése és megélése felé haladunk.

… a kész írás szerkesztése egy teljesen más dimenzióban történik, ahol a gondolkodásnak már elsődleges szerepe van. De ahhoz, hogy megszülethessen a mű, először is a kreativitásunkat kell szabadjára engednünk.