Belső kreativitásunk kibontakoztatásához egyedül kell megtalálnunk az utat. Azon ugyanis senki más nem járhat és e forráshoz senki más nem férkőzhet hozzá. Ez csak a miénk, így a hozzá vezető ösvényt is csak mi ismerhetjük, illetve taposhatjuk ki.

A közoktatásban tanultak, a „hozzáértők” által hirdetett jótanácsok ezen az úton legfeljebb és jó esetben csak elindíthatnak. Azonban utána semmilyen sztenderd szabály nem érvényes erre a nagyon személyes és belső utazásra. Ezért, ha már elindultunk, nagyon gyorsan ki kell szabadítanunk magunkat a megtanult tudás korlátai alól. Kinyílni arra a belső térre, ami feltárul előttünk és nem előre meghatározott szabályokat követve haladni tovább, hanem saját intuíciónkra hallgatva.

Az írásban ez azt jelenti, hogy rendületlenül és kitartóan írunk. A belső forrásunkhoz néha rövidebb, néha hosszabb az út – lelkiállapotunktól függően. Egyvalami viszont biztosan elnyújtja az utat oda, ahova jutni akarunk: ha elkezdünk hadakozni és ítélkezni.

Írunk és tudjuk, hogy még nem vagyunk flow-ban, ennek ellenére visszaolvassuk és elkezdünk ítélkezni. Arra gondolunk, hogy ez nem jó, sőt, sosem került még ki ilyen rossz írás a kezeim közül. Már három órája ülök a laptop előtt és még csak két mondatot írtam.

Ezekkel egészen biztosan teljesen megakasztjuk a folyamatot.

Érezni lehet, amikor az ember belekerül a kreatív flow-ba. Addig viszont írni és írni kell, folyton törekedve a jobb megfogalmazásra, a megfelelőbb szavak megtalálására. De közben felfüggeszteni a tanult szabályokat. És engedni, hogy hogy még ne legyen olyan jó az írás, hogy még ügyetlenkedünk, hogy még nehéz. Még.

Egy út mindig tartalmaz egy kiindulópontot és egy célt. És e kettő állomás két különböző minőséget jelent. Az egyiken még nem tartunk valahol, a másikon már igen. Tehát amikor még nem tartjuk megfelelő minőségűnek az írásunkat, az csupán azt jelenti, hogy még nem vagyunk a célnál. Még nem vagyunk ott, a flow-ban. Ezért kontraproduktív elítélni magunkat, hiszen ez csak annyit jelent, hogy még úton vagyunk felé, nem pedig azt, hogy kudarcot vallottunk.