A gondolatok, amik éjszaka felkeltenek minket álmunkból vagy hirtelen sűrű és kivédhetetlen csendet borítanak elménkre a napi rohanás közben, egyenesen a Forrásból érkeznek, a tudat, az ego szűrőjét kikerülve. Leírásukat követelik és erre nyomós okuk van.
Ezért nem kell megkérdőjelezni vagy átírni…
Van az a pont az írásban, amikor a történet önmagát kezdi írni. Kezdetben csak egy bizsergés jön, egy kikapcsolhatatlan késztetés, hogy írni kell, aminek engedelmeskedve először még tudatosan kezdünk bele a cselekmény írásába és a szereplők megformázásába. Ha hagyjuk, hogy ez az áramlás szabad utat…
Amikor megakad az áramlás, nem jössz össze az ütős fejezetkezdés, az újraírás csak ront a helyzeten és még a szinonimaszótár sem viszi előre a szekeret…
A közhiedelemben a zsenialitást összetévesztik a magas IQ-val. Ez egy durva félreértés. Közelebb áll az igazsághoz az, ha szimplán úgy tekintjük a zsenialitást, mint egy kivételesen magas fokú hozzáértést egy adott emberi tevékenység területén. Az IQ-val kapcsolatos helytelen értelmezés abból ered,…
A cselekmény néha reménytelennek tűnően öszekuszálódhat, és a fókusz ködbe veszhet. Ilyenkor lépj hátra egyet, vond el a figyelmedet valami mással és hagyd, hogy a háttérben dolgozzon az agyad a megoldáson. Ne avatkozz be, csak engedd el. Meg fog érkezni a válasz.
“Amikor azt gondolod, hogy már…
Ahogy az élőszónak is megvan a maga metakommunikációs környezete, úgy az írásnak is. A személyesen, verbálisan közölt információ csupán 10%-át adja a valódi üzenetnek, a többi tudattalanul hat a testbeszéd és az egyéb metakommunikációs jelzések által, melyek árnyalják és akár ellentétes jelentésűvé…
