A szavak tulajdonképpen csupán útmutatók az olvasónak. Csak rámutatnak egy irányra az olvasó belső világában és aktivizálnak benne emlékeket, képeket, fantáziát. Nem a leírt szavakban, hanem az olvasó saját belső világában történik a cselekmény minden érzelmi és szellemi vonulatával.

A szavak elkalauzolják őt azokba az érzelmi állapotokba saját magukon belül, amik az írót az alkotásra sarkallták és amiket a befogadónak át akar adni.

A szavak egybefűzött sorozata úgy működik, mint egyfajta varázsige, mely megidéz egy lelkiállapotot az olvasóban is. Ebben az állapotban, belső termékeny térben kelnek életre az író által alkotott szereplők, az életútjuk, a tetteik és főként az eszmék, amikért a végső küzdelem zajlik a cselekményben.