A gondolatok, amik éjszaka felkeltenek minket álmunkból vagy hirtelen sűrű és kivédhetetlen csendet borítanak elménkre a napi rohanás közben, egyenesen a Forrásból érkeznek, a tudat, az ego szűrőjét kikerülve. Leírásukat követelik és erre nyomós okuk van. Ezért nem kell megkérdőjelezni vagy átírni…

Van az a pont az írásban, amikor a történet önmagát kezdi írni. Kezdetben csak egy bizsergés jön, egy kikapcsolhatatlan késztetés, hogy írni kell, aminek engedelmeskedve először még tudatosan kezdünk bele a cselekmény írásába és a szereplők megformázásába. Ha hagyjuk, hogy ez az áramlás szabad utat…

Ahogy az élőszónak is megvan a maga metakommunikációs környezete, úgy az írásnak is. A személyesen, verbálisan közölt információ csupán 10%-át adja a valódi üzenetnek, a többi tudattalanul hat a testbeszéd és az egyéb metakommunikációs jelzések által, melyek árnyalják és akár ellentétes jelentésűvé…