Írás közben a legnagyobb hibát talán akkor vétjük, ha elkezdünk arra görcsölni, hogy mindenáron valami új és teljesen meglepő fordulatot, sosem látott karaktert vagy innovatív befejezést hozzunk létre.
Az írásnak sosem elsősorban az ego-ból kell táplálkoznia, hiszen éppen az önátadás a lényege. Ha…
Az írás, mint bármilyen alkotótevékenység, egy speciális hangulatot, elmélyedést igényel, ezért sok esetben a ráhangolódás is szükséges. Ez egyfajta meditatív állapot, aminek eléréséhez lassítanunk kell – fizikailag és lelkileg is. A felszínen tajtékzó gondolathullámaink alá kell merülnünk és a…
Ahogy írni kezdünk, a bennünk élő, addig mozdulatlan és képlékeny történet áradni kezd a tudat fénye felé. A történet inspiráló, egyben parancsoló sugallata, amely az írót leülteti a billentyűzet elé, akkor még arctalan és megfoghatatlan.
Azonban a legelső leütésnél életet lehelünk belé, és a…
Minden íróban egyetlen mérce kell, hogy álljon stabilan és tisztán kivehetően: a saját önhitelessége mércéje.
Bármilyen írói példaképek is állnak előttünk és bármilyen pályázati kiírás is lebeg a szemünk előtt, a legfontosabb és minden írás mércéje az lesz, az író mennyire pontosan és hitelesen…
A mű fő üzenetét az író sohasem mondhatja ki. Az az olvasóban kell, hogy megfogalmazódjon a legvégére.
Mint egy sas a prédája körül, úgy kell köröznie az írónak a premissza körül a műben, egyre jobban közeledve, és a lecsapás pillanata előtt befejezni a történetet, és átadni az olvasónak a…
Az írás teremtő folyamat. Teremteni pedig csak azt lehet, ami már létezik valahol, de még nem lépett a tudatosság fényébe.
A teremtés és írás éppen ezért egy belső munka, egy önfelfedezés és önfeltárás. Ez sosem könnyű. Bátorság, kitartás és önmagunkba vetett hit is szükséges hozzá, hogy ami a…
Ahogy azt már korábban is említettem, az írás során a szavainkkal, a konkrétan leírt cselekménnyel a teljes üzenet csupán kb. 10%-át adjuk az olvasóknak. A többi metakommunikáció: a ritmika, a történetív, a szóválasztás, a karakter-kidolgozás.
A leírt szavak tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsai.…
Az inspirációhoz szükséges valami elérhetetlen, valami egészen közeli és egyszerre egészen távoli dolog. Egy érzés. Ami bennünk van, mélyen. Amit meg akarunk élni, de a körülmények nem teszik ezt lehetővé. Ez a jó értelemben vett belső „elfojtás” hozza létre azt a magas nyomást, amiben az ihletnek…
A legfontosabb tulajdonsága talán az, hogy rendkívül jó megfigyelő. Nemcsak a felszínen történő dolgokat követi le, de a mozgatórugókat is meglátja.
Hogyan éri ezt el? Úgy, hogy saját magát is megismeri. Felismeri és tudatosítja saját motorjait, amik hajtják, a motivációit, a belső konfliktusait és…
Íróként ne feledjük, hogy elsősorban élményt adunk a leírt történeten keresztül. Az élmény pedig érzésekből áll. Nem azért olvasnak újra az emberek egy-egy regényt, mert a cselekményre nem emlékeznek. Hiszen már mindent tudnak: mi lesz a végkifejlet, ki a „gyilkos”, ki az „áldozat” és mi a megoldás.…